Magatehetetlen, sodródik a testem
A végtelen felé, az ismeretlenbe.
Elmúlok csendben, beteljesületlen,
Hogy a lélek tengeren, örökre elvesszek.
Magatehetetlen, sodródik a testem
A végtelen felé, az ismeretlenbe.
Elmúlok csendben, beteljesületlen,
Hogy a lélek tengeren, örökre elvesszek.
Fényévekkel távol, emberöltőkön át,
Amíg rám nem találsz, várok rád.
Nincs múlt, nincs jövő,
Csak én és az útvesztőm.
Nincsen válasz, nincs erőm,
De keresem a teremtőm.
Magatehetetlen, osztódik a lelkem,
A teljesség felé, egy másik életbe.
Már minden rendben, békében fekszem,
Hogy a lélek tengerén örökre elvesszek.
Fényévekkel távol, emberöltőkön át,
Amíg rám nem találsz, várok rád.
Nincs múlt, nincs jövő,
Csak én és az útvesztőm.
Nincsen válasz, nincs erőm,
De keresem a teremtőm.
Nincsen tér, nincs idő
Csak én és az útvesztőm.
Nincsen válasz, nincs erőm
De keresem a teremtőm.
Titkokra leltem a mélyben, kinyilatkoztatták,
Szállok a semmiségben, ahol a válasz rám talál.
Megszólított a végzet, fülembe súgta dalát,
Várom hogy mindent megértsek és hazatérjek hozzád.
Nincs múlt, nincs idő
Csak én és az útvesztőm.
Nincsen válasz, nincs erőm,
De keresem a teremtőm.
Nincsen tér, nincs időm,
Csak én és az útvesztőm.
Nincsen válasz nincs erőm,
De keresem a teremtőm.
Nem tudok segíteni magam, a testem sodródik
A végtelenség felé, az ismeretlenbe.